Miért hullanak a fák levelei?

 

Réges-régen, még az emberek születése előtt élt három isten. A Vihar istene, a Kártevők istene, és a Minden jók, a természet, és főleg a fák istene. A három isten közül a Minden jók istenének volt a legnagyobb ereje, és megegyezett a másik két istennel, hogy ha ő nem tesz rosszat nekik, ők sem bántanak semmit, ami őhozzá tartozik.

Teltek múltak az évek, a három isten békességben élt egymással. De a Kártevők istenének elege volt a békéből, abból, hogy csak jó dolog van a földön, és hogy ő nem tud mit kezdeni kedvenc kártevőivel. Egy napon, mikor végleg elege lett a Minden jók istenének uralkodásából, felkereste a Vihar istenét. Szövetséget kötöttek, mert rájöttek, hogy ha összefognak, le tudják győzni a Minden jók istenét. Rájöttek, hogy azzal tudják legjobban bántani ellenségüket, ha legszeretettebb növényeit, a fákat próbálják meg eltüntetni a föld színéről.

Eközben a harmadik isten mit sem sejtve kedvenc elfoglaltságát űzte: kertészkedett, növényeket, fákat ültetett, megöntözte őket. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy kártevők ezrei borítják legkedvesebb fáját, azt, amit legelőször ültetett, majd ezer éve. A kártevők kiszívták az életet a fából, és a fa elpusztult. A következő pillanatban hatalmas vihar támadt, és tövestül csavarta ki a fákat a földből. A Minden jók istene azonnal rájött, mi történt. Számított erre, de nem hitte, hogy ilyen hamar bekövetkezik. Tudta, hogy így, felkészületlenül semmi esélye nincs ellenfelei ellen. De azt még sem hagyhatta, hogy a Vihar és a Kártevők istene mindent elpusztítsanak, ami kedves neki.

Felkapott néhány megmaradt magot, és elment egy ősi varázzsal védett barlangba, amit még ő maga teremtett erre az esetre a másik két isten tudta nélkül. Itt nem találhattak rá. Gondolkodni kezdett, és eszébe jutott, hogy van egy mód arra, hogy megvédje a fáit: ha feláldozza saját magát. Elhatározta, hogy ezt fogja tenni. Elültette a barlang előtt a megmaradt magjait, és visszaindult a házába.

Mikor odaért, ott találta a másik két istent is, akik épp a kertjét készültek elpusztítani. A Minden jók istene pontosan a kertje közepébe állt, hogy a Vihar és a Kártevők istene ne férjenek hozzá a kertjéhez anélkül, hogy őt meg kelljen ölniük. A Vihar és a Kártevők istenei boldogan meg is tették ezt, de ők nem tudták, hogy az ősi varázs nem enged elpusztítani semmit, amit egy magát feláldozó isten teremtett. A Minden jók istene meghalt, szétrobbant a másik két isten egyesített ereje miatt. A porai ott maradtak a kertben.

Az ősi varázs nem engedte elpusztítani a fákat, így azok örökre megmenekültek, de hogy megsirassák teremtőjüket, minden évben lehullatják a leveleiket.

by Timaszat
 

A bejegyzés trackback címe:

https://epicon.blog.hu/api/trackback/id/tr531416829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása