Gonosz, írjunk storyt 2.

Karneváli szezon volt éppen, kezdődött a Farsang. Zsengi persze uborkajelmezt öltött. Timi pedig szaloncukor jelmezt, Mátéval voltak iker-cukrok. Hárman, + vámpír Zsófi együtt indultak a farsangra. Ó, mennyi mulatság volt vala várva reájok! A legelső, akit megláttak Voldemort volt, nővérke ruhában üdvözölte a vendégeket! Nem volt épp szép látvány, de nem baj. Bementek a terembe, ahol a nagy buli közepébe mentek és ott találkoztak Dórival, és barátságosan üdvözölték. Dóri hátracsapta hosszú kék haját, és odébb ment sellőjelmezében. Egy igen titokzatos, gyanúsan ismerős szőke fiatalember rögtön felfigyelt elővillanó bájaira. Imi volt az, angyalnak öltözve, vagy inkább Hermésznek, mert a szandálján voltak a szárnyak. Elég idiótán festett. De beiratkozott egy művészeti tanfolyamra, ahol megtanították festeni. Zsófi indítványozta, hogy táncoljanak. És táncolni kezdtek. Máté egészen beleélte magát, és nagy szaloncukor jelmezével mindenkit félrelökött. Kivéve Johit. Igen, mert őt behúzta a jelmeze alá, és sziámi iker-cukrokként táncoltak tovább. Timi meg is sértődött, hiszen elvileg ő volt Máté ikercukra. Jaj, de cuki! – közölte Zsengi, és Z-je édes nyakába mélyesztette fogait, felsértve a bőrt, amiből kicsorgott az édes vér, vér, vér, és végigcsorgott a kemény-sexy nyakon és Zsengi végignyalta és csepegett a cseppet sem művér és Zsengi… – Elég. – közölte Timi, és folytatta a sztorit. Bizony ám, hiszen van itt egy kis bökkenő, mégpedig az, hogy Z nem is volt velük, de még csak találkozni sem találkoztak vele. – Ejnye, ez csalás! – közölte Zsófi, és felhúzta az orrát. Elég furán nézett ki, de ez Timin kívül senkinek nem tűnt fel, mert mindenki furán nézett ki. Zsengi helyrerakta az orrát, és Timit, utána megszemlélte az ismeretlent, akit Z-vel tévesztett össze. – Egész jó. – hümmögte és belevetette magát (engem?) az éjszakába. Timi utána ment, mert félt, hogy a sötét éjszakában Zsengi eltéved, de végül ő tévedt el, majd összefutott Dórival a maga teljes sellő valójában. Kiderült, hogy nem tudják, hol vannak, kivéve azt a tényt, amit tudtak, hogy pont ott voltak. Csak azt nem tudták, hol van az a pont ott. Ajaj. Timi feltette a mondat végére a pontot. Pont-pont-pontot… és Zsengi csak szívott, szívott. De mit? Na, mindegy. Timi és Dóri végre kitaláltak egy módszert arra, hogy hogyan találjanak ki az általuk kitalált, nem valós, hanem kitalált éjszakából, de hogy mi volt az, azt Zsengi írta le. A naplójába.

Tervrajz arra az esetre, ha nem tudsz kitalálni a kitalált éjszakából:

·    Találj ki egy kitalálógépet!

·    Találd ki, hogy nappal van!

·    Használd a térképet!

Óóó! Igen, ez volt a módszer. A legjobb módszer, bizony ám! Na, de amíg Dóri és Timi az éjszakában kóboroltak, elég sok mindenről lemaradtak, bizony ám, például arról, hogy közben Dorottya és Gabi is befutottak. Jól játszották a szerepüket, ugyanis a futóversenyző helyes pasiknak öltöztek. – Te jó ég! – mondta Dorottya, amikor Zsengi flörtölni kezdett vele.

Gabi kuncogni kezdett. Timi megismerkedett egy nagyon helyes sráccal, akiről senki sem tudta, hogy kiféle-miféle, de a neve Josh volt. És milyen sexy volt! Húúú…

 

by KaeruBird és Timaszat

 

A bejegyzés trackback címe:

https://epicon.blog.hu/api/trackback/id/tr91419202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása